Sajnálom a lányomékat, de tényleg nem tudjuk egy hétnél tovább elvállalni az unokákat. Hiába mondja a lányom, hogy itt a ház körül nagy a kert, és majd jól ellesznek a fiúk, még rájuk sem kell nézni, viszont a kert mögött van a falu halastava. Körbe van ugyan kerítve, de ahogy én a fiú unokámat ismerem, a kerítés sem tartja vissza attól, hogy fürödjön egyet a tóban, ha úgy tartja kedve. Ha pedig ő elindul, akkor az öccse is követni fogja, és ő még úszni sem tud. A biciklizésről már nem is beszélve, habár ez egy eldugott helyen lévő falu, és kevés autó jár az utakon, én mégsem vagyok nyugodt, amikor az unokám felpattan a biciklijére, és keresztül-kasul bejárja a falut. Én pedig már nem tudok utánamenni kerékpáron, ugyanis a köszvény annyira kínozza mindkét lábamat, hogy már járni is nehezen bírok. A feleségem sincs valami jól, a vérnyomása és egyre fokozódó cukorbetegsége miatt az ereje egyre inkább elhagyja.
Azt is mondja a lányom, hogy már csak azért is jó, ha nálunk vannak az unokák, mert segítenek a meggyszedésben. Azonban hiába támasztom a létrát a fához, a nagyobbik fiú unokám, olyan macskaügyességgel mászik fel a fára, hogy még szemmel is nehéz követni. Az öccse meg persze menne utána, de okulva a tavalyi esetből, amikor ugyan szerencsésen megúszta az esést egy kéztöréssel, azóta én még a kertbe sem merem leengedni, mert mire a vödröt feladnám a testvérének a kicsi addigra már követné a testvérét a fa tetejébe.
Milyen programokat találjak ki az unokáimnak?
Tavaly is kértem őket hogy játszanak szépen együtt, én addig leülök a kedvenc diófám tövébe felállított kerti székbe, de öt perc focizás után úgy egymásnak ugrottak, hogy minden erőmet össze kellett szednem, hogy szétválasszam őket.
Tavaly még azt is megpróbáltam, hogy elvittem a fiúkat horgászni, de a kisebbik unokám egy tíz perc múltán elunta az egészet, és nyafogott, hogy haza akar menni, mert a tévében kezdődik a kedvenc mesesorozata.
Arról nem is beszélve, hogy a ház előtt lévő két fa közé hiába feszítettem ki egy függőágyat, a nagyobbik unokám is csak addig feküdt benne, míg nem unta a mobil telefonja nyomkodását.
Hiába mondja a feleségem hogy az egy hét hamar elrepül, és tavaly is minden baj nélkül ért véget, ha a kéztörést nem számítjuk ide, a fiúk nyaralása. Ettől én még nem lettem nyugodtabb, ráadásul már aludni sem tudok. Hiába adott a feleségem az altatójából, már az sem segít. Csak az jár a fejemben, hogy mivel foglalhatnám le az unokáimat, és miképpen fogok tudok mindkettőjükre vigyázni, mikor a feleségem ebédet főz.
Tegnap beszéltem a lányommal, és próbáltam neki elmagyarázni, hogy félek és már napok óta nem alszom,mert ez jár a fejemben.
Van megoldás az alvásproblémámra
A lányom próbált megnyugtatni, és elmondta, hogy a fiúk már nagyon várják, hogy újra vigyem őket horgászni és a közeli erdőbe gombát szedni. Úgyhogy végül beadtam a derekam, és megbeszéltük, hogy másnap már hozzák is hozzánk a fiúkat, és egy hét múlva jönnek értük.
A lányomék éppen most mentek el, és hiába próbált nyugtatni, hogy nem lesz semmi baj, azért én még mindig azon idegeskedek, hogy nehogy valami baj történjen azalatt az egy hét alatt, amíg a fiúk nálunk lesznek.
Egyébként a lányomtól kaptam egy stresszoldó párnát, kérte hogy próbáljam ki, mert neki már van otthon, és ha ő feszültnek, idegesnek érzi magát, azon szokott aludni. Egy kicsit kételkedem ugyan, de ha már az altatótabletták nem segítettek, akkor ez a párna már csak nem árthat meg. Már csak azért sem, mert ahogy a lányom elmondta a párnában olyan nyugtató gyógynövény–keverék található, amely segíti a gyors elalvást.
Azt is mondja a lányom, hogy már csak azért is jó, ha nálunk vannak az unokák, mert segítenek a meggyszedésben. Azonban hiába támasztom a létrát a fához, a nagyobbik fiú unokám, olyan macskaügyességgel mászik fel a fára, hogy még szemmel is nehéz követni. Az öccse meg persze menne utána, de okulva a tavalyi esetből, amikor ugyan szerencsésen megúszta az esést egy kéztöréssel, azóta én még a kertbe sem merem leengedni, mert mire a vödröt feladnám a testvérének a kicsi addigra már követné a testvérét a fa tetejébe.
Arról nem is beszélve, hogy a ház előtt lévő két fa közé hiába feszítettem ki egy függőágyat, a nagyobbik unokám is csak addig feküdt benne, míg nem unta a mobil telefonja nyomkodását.
Hiába mondja a feleségem hogy az egy hét hamar elrepül, és tavaly is minden baj nélkül ért véget, ha a kéztörést nem számítjuk ide, a fiúk nyaralása. Ettől én még nem lettem nyugodtabb, ráadásul már aludni sem tudok. Hiába adott a feleségem az altatójából, már az sem segít. Csak az jár a fejemben, hogy mivel foglalhatnám le az unokáimat, és miképpen fogok tudok mindkettőjükre vigyázni, mikor a feleségem ebédet főz.
Tegnap beszéltem a lányommal, és próbáltam neki elmagyarázni, hogy félek és már napok óta nem alszom,mert ez jár a fejemben.
Egyébként a lányomtól kaptam egy stresszoldó párnát, kérte hogy próbáljam ki, mert neki már van otthon, és ha ő feszültnek, idegesnek érzi magát, azon szokott aludni. Egy kicsit kételkedem ugyan, de ha már az altatótabletták nem segítettek, akkor ez a párna már csak nem árthat meg. Már csak azért sem, mert ahogy a lányom elmondta a párnában olyan nyugtató gyógynövény–keverék található, amely segíti a gyors elalvást.
