Már évek óta minden nyáron elkapok valami nyavalyát, de az idei volt a „csúcs”. A férjem és én is rengeteget dolgozunk. Ő, mint asztalos vállalkozik, én pedig egy cégnél vagyok könyvelő és beszerző. Leszámítva a karácsonyt, az egyetlen igazi pihenésünk a nyári szabi. Két kislányunk van és igyekszünk úgy intézni a dolgokat, hogy a szünidő alatt két hetet együtt tölthessünk valahol. Persze nem könnyű, sokat spórolunk, főleg a tavaszi hónapokban. Eddig mindig belföldön mentünk el valahová, aztán a megmaradt napokat itthon töltöttük, de az idén végre sikerült megcsípni egy kedvezményes külföldi utat. Mondanom se kell, hogy mindannyian nagyon vártunk, sose voltunk még igazi tengerparton korábban.
A nyaralás előtti utolsó napig dolgoztunk, így nem mondhatom, hogy extra előkészületeket tettünk. Persze bepakoltam magunknak és a gyerekeknek mindent, ami szükséges, de eszembe se jutott, hogy bármi balul sülhet el. Korán reggel indultunk és egy klassz, kis fapados repülővel utaztunk. Izgultam egy picit, de szerencsére a kicsik ezt még nagyon élvezték. Egész hamar megérkeztünk és az idő sem volt sokkal melegebb, mint itthon. Apartmanban szálltunk meg, mert őszintén szólva nem futotta volna arra, hogy egyfolytában étterembe járjunk. Magyarul az első dolgom az volt, hogy nekiálltam összeütni valamit az éhező családnak.
Közben persze azon járt az eszem, hogy vajon jól érezzük-e majd magunkat végig és elég lesz-e mindenre a pénz. Aztán azon is kattogtam, hogy otthon minden rendben van-e, biztosan végeztem-e minden halaszthatatlan munkával, nem késnek-e majd a rendelések és nem lesz-e a plafonon a főnök? Persze igyekeztem elterelni a gondolataimat és csak arra figyelni, hogy mindenki jól érezze magát. Evés után pihentünk egy kicsit, aztán irány a tengerpart. Felfújtuk a matracokat a gyerekeknek, lekentem őket naptejjel, aztán kettészakadtunk. A férjem és a nagyobbik lány be a vízbe órákra, mi meg a kisebbel a homokból építkeztünk. Összességében az első nap azért csodaszép lett a végére.
A gondok azzal kezdődtek, hogy napolaj ide, vagy oda, mindenki megpirult egy picit. A gyerekek persze meglehetősen rosszul viselték az elején. A férjemmel úgy döntöttünk, hogy most jött el a városnézés és a fagyik ideje, így majd hamarabb gyógyulnak. Persze ettől függetlenül ők nyűgösek lettek, a férjem türelmetlenebb én meg ideges. Ez ugyan még apróság, de azért bosszantó. A java viszont még csak ezután következett.
Ahogy a kicsikért aggódtam sokkal kevésbé figyeltem oda magamra és a hét vége felé azt vettem észre, hogy kaparni kezd a torkom és egyre többet köhögök. Másnap már be se mentem a vízbe, csak a parton napoztam. Ennek ellenére még rosszabbul lettem és folyni kezdett az orrom. Először még nevettünk is a férjemmel, hogy nem is én lennék, ha nem pont ilyenkor és pont itt lennék megint beteg. Aztán, ahogy a napok teltek és én még mindig köhögtem és prüszköltem, ő egyre jobban aggódott én meg egyre feszültebb lettem.
Igyekeztem tartani magam. Kedves kis ajándékokat válogatni a családnak és a barátoknak és szép holmikat venni a gyerekeknek. Próbáltam kitenni magamért, de egyre kevésbé sikerült és az utolsó napokban már azon kaptam magam, hogy megint az otthoni teendőkön agyalok. Főleg azon, hogy hogyan fogok így megint dolgozni és, hogy egyáltalán nem sikerült pihennem.
Az egészben az a legérdekesebb, hogy mikor megint elkezdtem dolgozni, a hazaérkezés után két nappal már semmi bajom nem volt. Nem szedtem gyógyszert, még időm se volt elmenni a dokihoz és mégis mintha a megfázásom elfújta volna a szél. Azért nem panaszkodom, mert így is voltak jó napok és gyönyörű helyeket láttunk, de hihetetlenül bosszant, hogy mindig olyankor vagyok beteg, mikor a legkevésbé sem hiányzik.
Sokakkal előfordul, hogy a szabadság alatt a megfázás tüneteit tapasztalja magán. Szinte kivétel nélkül mindenki azt hiszi, hogy valóban elkapott valami bacit, vagy hirtelen érte a hideg víz, esetleg túl sok jégkrémet evett. A kellemetlen tapasztalatokon túl, több szó nem is esik a dologról és nagyon könnyen elfelejtjük. Az esetek jelentős részében viszont egyáltalán nem a megfázás áll a háttérben. A dolog forrása ugyanis a stressz. Minden ember szervezetének szüksége van az átállásra. Ez azt jelenti, hogy a feszültséggel teli hétköznapok után az agy csak 2-3 nap múltán képes hozzászokni egy másfajta „életmódhoz”. Akiknél ez kimarad, illetve képtelenek lazítani, ott a szervezet legyengül, illetve a várttól eltérő módon reagál.
A legfontosabb tehát a nyugalom és a pihenés. Pontosan erre találták ki a stresszoldó párnát, mely a benne lévő gyógynövények erejével segíti a kívánt állapot elérését. Használata során nagyon hamar és könnyen elalszunk és nem zakatolnak folyamatosan a gondolataink. Nincs több éjszakai felébredés, aggodalom és kellemetlen forgolódás. A stresszoldó párnával a szervezetünk ellazul és feltöltődik.
A gondok azzal kezdődtek, hogy napolaj ide, vagy oda, mindenki megpirult egy picit. A gyerekek persze meglehetősen rosszul viselték az elején. A férjemmel úgy döntöttünk, hogy most jött el a városnézés és a fagyik ideje, így majd hamarabb gyógyulnak. Persze ettől függetlenül ők nyűgösek lettek, a férjem türelmetlenebb én meg ideges. Ez ugyan még apróság, de azért bosszantó. A java viszont még csak ezután következett.
Ahogy a kicsikért aggódtam sokkal kevésbé figyeltem oda magamra és a hét vége felé azt vettem észre, hogy kaparni kezd a torkom és egyre többet köhögök. Másnap már be se mentem a vízbe, csak a parton napoztam. Ennek ellenére még rosszabbul lettem és folyni kezdett az orrom. Először még nevettünk is a férjemmel, hogy nem is én lennék, ha nem pont ilyenkor és pont itt lennék megint beteg. Aztán, ahogy a napok teltek és én még mindig köhögtem és prüszköltem, ő egyre jobban aggódott én meg egyre feszültebb lettem.
Igyekeztem tartani magam. Kedves kis ajándékokat válogatni a családnak és a barátoknak és szép holmikat venni a gyerekeknek. Próbáltam kitenni magamért, de egyre kevésbé sikerült és az utolsó napokban már azon kaptam magam, hogy megint az otthoni teendőkön agyalok. Főleg azon, hogy hogyan fogok így megint dolgozni és, hogy egyáltalán nem sikerült pihennem.
Az egészben az a legérdekesebb, hogy mikor megint elkezdtem dolgozni, a hazaérkezés után két nappal már semmi bajom nem volt. Nem szedtem gyógyszert, még időm se volt elmenni a dokihoz és mégis mintha a megfázásom elfújta volna a szél. Azért nem panaszkodom, mert így is voltak jó napok és gyönyörű helyeket láttunk, de hihetetlenül bosszant, hogy mindig olyankor vagyok beteg, mikor a legkevésbé sem hiányzik.
Sokakkal előfordul, hogy a szabadság alatt a megfázás tüneteit tapasztalja magán. Szinte kivétel nélkül mindenki azt hiszi, hogy valóban elkapott valami bacit, vagy hirtelen érte a hideg víz, esetleg túl sok jégkrémet evett. A kellemetlen tapasztalatokon túl, több szó nem is esik a dologról és nagyon könnyen elfelejtjük. Az esetek jelentős részében viszont egyáltalán nem a megfázás áll a háttérben. A dolog forrása ugyanis a stressz. Minden ember szervezetének szüksége van az átállásra. Ez azt jelenti, hogy a feszültséggel teli hétköznapok után az agy csak 2-3 nap múltán képes hozzászokni egy másfajta „életmódhoz”. Akiknél ez kimarad, illetve képtelenek lazítani, ott a szervezet legyengül, illetve a várttól eltérő módon reagál.
A legfontosabb tehát a nyugalom és a pihenés. Pontosan erre találták ki a stresszoldó párnát, mely a benne lévő gyógynövények erejével segíti a kívánt állapot elérését. Használata során nagyon hamar és könnyen elalszunk és nem zakatolnak folyamatosan a gondolataink. Nincs több éjszakai felébredés, aggodalom és kellemetlen forgolódás. A stresszoldó párnával a szervezetünk ellazul és feltöltődik.
A nyugtató hatású stresszoldó párnáról bővebb információkat ide kattintva kaphatsz.
