Amikor a lányom tavaly a vizsgadrukk miatt pánikrohamot kapott, az egész családunk halálra rémült. Korábban nem igazán ismertük ezt a betegséget. Tudtuk, hogy hajlamos az izgulásra és előtte áll az érettségi, de eszünkbe sem jutott, hogy ilyesmi bármelyikünkkel megtörténhet. Tisztában voltam vele, hogy a vizsga előtti hetek kemények lesznek, de erre tényleg nem számítottam. Az ő korában persze én is idegeskedtem egy nehéz dolgozat, vagy felelés előtt, de az hamar elmúlt.
Mikor kiderült mi a baj, nagyon mérges voltam magamra, hogy miért nem vettem észre előbb az intő jeleket? Talán sokan vannak úgy, mint én, akik azt gondolják ez csak egy kis vizsgadrukk és kész, nem kell miatta különösebben aggódni. Pedig figyelnem kellett volna, hiszen a mai gyerekeken valahogy nagyobb a nyomás, mint az én időmben. Ugyan sem a férjem, sem én nem támasztottunk túl nagy elvárásokat a gyerekekkel szemben, de azt hiszem ezt sokszor elfelejtettük közölni.
Talán túlságosan örültünk annak is, hogy jól tanulnak és, hogy a lányunk mindenképp egyetemre akar menni. Már előre büszkék voltunk és bevallom néha dicsekedtünk is a tágabb családnak. Ő az első gyermekünk, a fiúnk még kicsi, és nagy dolognak éltük meg, talán sikernek is, nem tudom.
Emlékszem már hónapokkal az érettségi előtt láttam rajta, hogy kicsit fáradtabb és komorabb, mint máskor. Tudtam, hogy egyre többet tanul és persze igazi tini, így először csak annyit mondtam pihenjen is néha. Épp azért mert remek kislány nem tiltottuk a buliktól sem. Őszintén szólva nem is vitte túlzásba. Rendes, jó tanuló barátai vannak és mindig időben hazaért. Aztán, ahogy sűrűsödtek a különórák, fakultációk és egyre közelebb volt az érettségi, már éreztem, hogy ez talán sok lesz.
Ekkor kellett volna szólnom, de olyan lelkesen igyekezett és mindig azt mondta ne aggódjak. Csak akkor láttam idegesnek, mikor becsúszott egy hármas. Mondtuk neki, hogy ez még nem a világ vége és mivel a tanárai is ismerik és általában szeretik is, úgy láttam, hogy megnyugodott. Na ez volt a legnagyobb hiba, mert két hétre rá minden előzmény nélkül, elképesztően remegni kezdett. Holt sápadt volt az arca és rögtön betettem vele a lázmérőt, de semmi.
Elrohantunk az orvoshoz, aki alaposan kivizsgálta, de semmiféle fizikai bajt nem talált. Mindenfélét kérdezgetett tőle, majd közölte, hogy valószínűleg pánikrohamot kaphatott. Először nem is értettem, hogy ez pontosan mit jelent. Az orvos azt mondta a túlzott stressz okozhatja. Külön is beszélgettünk néhány percet, próbált megnyugtatni, hogy a vizsgadrukk egy normális jelenség, de akik képtelenek levezetni a feszültséget, nem pihennek rendesen azoknál komolyabb tünetek, szorongás és pánikroham is felléphet.
Kaptunk egy enyhe nyugtatót is, de tudtam, hogy ez hosszú távon nem megoldás. Hihetetlenül aggódtam, de a kislánynak igyekeztem nem mutatni. Ahogy hazaértünk elküldtem pihenni és kivettem néhány nap szabadságot. Hívtam a férjem, aki még nálam is jobban meg volt lepődve. Hamarabb hazajött a munkából és késő délutánig azon törtük a fejünket, hogy mit is csináljunk másképp, mit ronthattunk el, esetleg volt-e olyan vitánk, amit hallhattak a gyerekek? Az is eszembe jutott, hogy az öt év korkülönbség miatt, talán Lili úgy érzi többet foglalkozunk az öccsével.
Mindenesetre elhatároztuk, hogy leülünk vele egy nagy beszélgetésre és átrágjuk a dolgokat.
Szerencsére a dolog jól sült el és végre órákon keresztül tudtunk beszélgetni mindenről. Azon kívül, hogy mennyire szeretne magának megfelelni és bejutni a suliba, kiderült, hogy amiatt is nagyon aggódik, mennyire csalódunk majd mi, ha mégsem sikerül. Miután megnyugtattuk és végre el is hitte, hogy ez nem igaz, elmesélte, hogy mennyire zavarja, hogy a barátainak minden olyan könnyen sikerül, neki viszont rengeteget kell érte tanulnia.
Azt persze, hogy ez sem igaz, már sokkal nehezebb volt elmagyarázni, de miután meggyőztük, hogy beszéljen velük is bátran és ha valóban a barátai megértőek és őszinték lesznek, ez is bizonyosságot nyer. Mivel a tervein semmiképp sem akart változtatni, elmondtuk neki, hogy többször is próbálkozhat és ha most nem sikerül, bátran csinálhat mást egy évig. Végre elkezdett egy kicsit felengedni.
Ahogy elment a szobájába aludni én azonnal nekiestem az internetnek. Mindent, ami létezik elolvastam a szorongásról és a pánikrohamokról. A saját szabadságom minden percét arra használtam, hogy Lili valóban pihenjen és kibeszéljen magából mindent, ami a lelkét nyomja. Közben a férjemmel kidolgoztunk egy új menetrendet is.
Valamelyikünk mindig besegített a tanulásba, hogy Lili ne eméssze magát túlságosan és ne ijedjen meg. Elővettük a garázsból a bicikliket és heti egy alkalommal mindannyian tekertünk, ami nekünk hihetetlenül fárasztó volt, de azért mindenkire ráfért. Továbbra sem tiltottuk a szórakozást, de egy időre ragaszkodtunk a szigorú tíz óra előtt már benn az ágyban alszom szabályhoz. Érdekes módon ezt Lili most egyáltalán nem bánta.
Az alvást nemcsak azért tartottam fontosnak, mert fejlődő szervezet, hanem mert kiderült, hogy titokban kis lámpánál hajnalokig tanult. Mikor utánanéztem a betegségnek, ott leírták, hogy a korai alvás kiemelten fontos a stresszkezelő hormonok termelődéséhez. Mivel ez erőszakkal persze nem megy, így mindenféle természetes módszert kerestem, hogy könnyebben elaludjon. Így találtam meg az Önök vizsgadrukk és szorongás elleni párnáját.
Azonnal rendeltem egyet és miután megjött, rögtön az ágyába tettem. Nagyon tetszett neki a gyógynövényes illat és csodák csodája már aznap este édesdeden aludt. El sem tudom mondani azt a boldogságot, amit akkor éreztem, mikor láttam, hogy végre nyugodtabb. A lényeg, hogy nagyon sokat segített végig az érettségi alatt és szerencsére az egyetemre is elsőre felvették. Azóta is nagyon sokat beszélgetünk mindenről, Lilinél pedig most is ott a párna, biztos ami biztos alapon a vizsgákra.
Amennyiben az Ön gyermeke is hasonló problémában szenved, izgul, vagy aggódik egy-egy megmérettetés előtt, próbálja ki a vizsgadrukk és szorongás elleni párnát. Ez a szabadalmaztatott magyar termék a gyógynövények segítségével lazítja el a testet és segíti a pihentető alvást. Használata alatt az agy megnyugszik és másnap újult erővel láthatunk neki a napnak. A párna észrevétlenül, mégis kellemesen hozza el a valódi gyógyulást.
Mikor kiderült mi a baj, nagyon mérges voltam magamra, hogy miért nem vettem észre előbb az intő jeleket? Talán sokan vannak úgy, mint én, akik azt gondolják ez csak egy kis vizsgadrukk és kész, nem kell miatta különösebben aggódni. Pedig figyelnem kellett volna, hiszen a mai gyerekeken valahogy nagyobb a nyomás, mint az én időmben. Ugyan sem a férjem, sem én nem támasztottunk túl nagy elvárásokat a gyerekekkel szemben, de azt hiszem ezt sokszor elfelejtettük közölni.
Talán túlságosan örültünk annak is, hogy jól tanulnak és, hogy a lányunk mindenképp egyetemre akar menni. Már előre büszkék voltunk és bevallom néha dicsekedtünk is a tágabb családnak. Ő az első gyermekünk, a fiúnk még kicsi, és nagy dolognak éltük meg, talán sikernek is, nem tudom.
Emlékszem már hónapokkal az érettségi előtt láttam rajta, hogy kicsit fáradtabb és komorabb, mint máskor. Tudtam, hogy egyre többet tanul és persze igazi tini, így először csak annyit mondtam pihenjen is néha. Épp azért mert remek kislány nem tiltottuk a buliktól sem. Őszintén szólva nem is vitte túlzásba. Rendes, jó tanuló barátai vannak és mindig időben hazaért. Aztán, ahogy sűrűsödtek a különórák, fakultációk és egyre közelebb volt az érettségi, már éreztem, hogy ez talán sok lesz.
Ekkor kellett volna szólnom, de olyan lelkesen igyekezett és mindig azt mondta ne aggódjak. Csak akkor láttam idegesnek, mikor becsúszott egy hármas. Mondtuk neki, hogy ez még nem a világ vége és mivel a tanárai is ismerik és általában szeretik is, úgy láttam, hogy megnyugodott. Na ez volt a legnagyobb hiba, mert két hétre rá minden előzmény nélkül, elképesztően remegni kezdett. Holt sápadt volt az arca és rögtön betettem vele a lázmérőt, de semmi.
Elrohantunk az orvoshoz, aki alaposan kivizsgálta, de semmiféle fizikai bajt nem talált. Mindenfélét kérdezgetett tőle, majd közölte, hogy valószínűleg pánikrohamot kaphatott. Először nem is értettem, hogy ez pontosan mit jelent. Az orvos azt mondta a túlzott stressz okozhatja. Külön is beszélgettünk néhány percet, próbált megnyugtatni, hogy a vizsgadrukk egy normális jelenség, de akik képtelenek levezetni a feszültséget, nem pihennek rendesen azoknál komolyabb tünetek, szorongás és pánikroham is felléphet.
Kaptunk egy enyhe nyugtatót is, de tudtam, hogy ez hosszú távon nem megoldás. Hihetetlenül aggódtam, de a kislánynak igyekeztem nem mutatni. Ahogy hazaértünk elküldtem pihenni és kivettem néhány nap szabadságot. Hívtam a férjem, aki még nálam is jobban meg volt lepődve. Hamarabb hazajött a munkából és késő délutánig azon törtük a fejünket, hogy mit is csináljunk másképp, mit ronthattunk el, esetleg volt-e olyan vitánk, amit hallhattak a gyerekek? Az is eszembe jutott, hogy az öt év korkülönbség miatt, talán Lili úgy érzi többet foglalkozunk az öccsével.
Mindenesetre elhatároztuk, hogy leülünk vele egy nagy beszélgetésre és átrágjuk a dolgokat.
Szerencsére a dolog jól sült el és végre órákon keresztül tudtunk beszélgetni mindenről. Azon kívül, hogy mennyire szeretne magának megfelelni és bejutni a suliba, kiderült, hogy amiatt is nagyon aggódik, mennyire csalódunk majd mi, ha mégsem sikerül. Miután megnyugtattuk és végre el is hitte, hogy ez nem igaz, elmesélte, hogy mennyire zavarja, hogy a barátainak minden olyan könnyen sikerül, neki viszont rengeteget kell érte tanulnia.
Azt persze, hogy ez sem igaz, már sokkal nehezebb volt elmagyarázni, de miután meggyőztük, hogy beszéljen velük is bátran és ha valóban a barátai megértőek és őszinték lesznek, ez is bizonyosságot nyer. Mivel a tervein semmiképp sem akart változtatni, elmondtuk neki, hogy többször is próbálkozhat és ha most nem sikerül, bátran csinálhat mást egy évig. Végre elkezdett egy kicsit felengedni.
Ahogy elment a szobájába aludni én azonnal nekiestem az internetnek. Mindent, ami létezik elolvastam a szorongásról és a pánikrohamokról. A saját szabadságom minden percét arra használtam, hogy Lili valóban pihenjen és kibeszéljen magából mindent, ami a lelkét nyomja. Közben a férjemmel kidolgoztunk egy új menetrendet is.
Valamelyikünk mindig besegített a tanulásba, hogy Lili ne eméssze magát túlságosan és ne ijedjen meg. Elővettük a garázsból a bicikliket és heti egy alkalommal mindannyian tekertünk, ami nekünk hihetetlenül fárasztó volt, de azért mindenkire ráfért. Továbbra sem tiltottuk a szórakozást, de egy időre ragaszkodtunk a szigorú tíz óra előtt már benn az ágyban alszom szabályhoz. Érdekes módon ezt Lili most egyáltalán nem bánta.
Az alvást nemcsak azért tartottam fontosnak, mert fejlődő szervezet, hanem mert kiderült, hogy titokban kis lámpánál hajnalokig tanult. Mikor utánanéztem a betegségnek, ott leírták, hogy a korai alvás kiemelten fontos a stresszkezelő hormonok termelődéséhez. Mivel ez erőszakkal persze nem megy, így mindenféle természetes módszert kerestem, hogy könnyebben elaludjon. Így találtam meg az Önök vizsgadrukk és szorongás elleni párnáját.
Azonnal rendeltem egyet és miután megjött, rögtön az ágyába tettem. Nagyon tetszett neki a gyógynövényes illat és csodák csodája már aznap este édesdeden aludt. El sem tudom mondani azt a boldogságot, amit akkor éreztem, mikor láttam, hogy végre nyugodtabb. A lényeg, hogy nagyon sokat segített végig az érettségi alatt és szerencsére az egyetemre is elsőre felvették. Azóta is nagyon sokat beszélgetünk mindenről, Lilinél pedig most is ott a párna, biztos ami biztos alapon a vizsgákra.
Amennyiben az Ön gyermeke is hasonló problémában szenved, izgul, vagy aggódik egy-egy megmérettetés előtt, próbálja ki a vizsgadrukk és szorongás elleni párnát. Ez a szabadalmaztatott magyar termék a gyógynövények segítségével lazítja el a testet és segíti a pihentető alvást. Használata alatt az agy megnyugszik és másnap újult erővel láthatunk neki a napnak. A párna észrevétlenül, mégis kellemesen hozza el a valódi gyógyulást.